[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
2. rész
Megindult a nagy fehér batár a hotel felé. Ellátás nélkül kértük a szobát, ezért útközben beugrottunk a Wal-Martba, ahol szépen bevásároltunk. A szállodát elsőre megtaláltuk, egy kicsit kiesik a város központjából a Pueblo Bonito Sunset Beach. Ez egy üdülőszálloda, ahová csak tagok mehetnek. Hatalmas komplexum, 750 lakosztállyal több, étteremmel és medencékkel. Egy hosszú bekötőút vezetett végig a hegy oldalába, ahonnan csodálatos látvány volt végig az Óceánt nézni. Bejelentkeztünk, majd akkor derült ki, hogy a kocsit a parkolóban kell hagyni, nem lehet a szobához állni vele. Lepakoltuk az autót, majd jött egy kis golfkocsi. A sofőr hihetetlen képességekkel felpakolta az össze böröndőt, az összes élelmiszert amit vásároltunk és még mi 8-an is felszálltunk rá, hogy csak egyet kelljen fordulni. Ezután értettük meg, hogy miért nem lehet kocsival behajtani. Keskeny szerpentinek vannak, kis kiugrókkal, hogy ha szembejönne két golfkocsi, akkor ki lehessen térni. Nagyon tudják vezetni ezeket a járműveket. A kerék, ahogyan egy busznál is, a vezető alatt van, így jól lehet vele fordulni. Kisebb kavarodás után megérkeztünk a lakosztályunkba. Egy kicsit hüledeztem, hogy mekkora, nagyobb, mint a lakásunk. Az előszobából nyílik az amerikai konyha, és egy nagy nappali, ami egy teraszba torkollik és van egy nagy kihúzható kanapéja is. A folyosóról nyílik az egyik fürdőszoba, zuhanyzóval. A szobában két franciaágy van és a másik fürdőszoba káddal, zuhanyzóval és WC-vel is felszerelve. Ez a szoba is a teraszra nyílt. Ezeken kívül volt vagy 3 gardrób is, szóval helyből nem volt hiány. Tényleg 6 személyes a szoba kényelmesen. A kilátás pazar volt. Egyenest az óceánra nézett a szoba. Mivel egy nagyobb épület 6. emeletén voltunk ezért messzire el lehetett látni. Még első nap nálunk volt a kocsi ezért bementünk a városba vacsorázni. A turistás helyeket elkerültük és így akadtunk rá egy helyi étteremre, ahol igazi mexikói ízeket szolgáltak fel egyszerűen. Mennyei volt újra érezni ezeket a fenséges fogásokat, és ez még csak a kezdet volt.
Másnap le kellett adni a kocsit. A rendszer nagyon jól ki van találva. Letettük a többieket a testvérszálloda bejáratánál, Alex és én pedig leadtuk az autót. Ott megnézték ,hogy rendben van-e minden, majd egy másik autóval elvittek minket ahová kértük. Így nem kellett gyalogolnunk a 35 fokban. Ennél a szállodánál, már be lehetett menni a tengerbe, ugyanis ahol laktunk ott alattomos sziklák vannak a vizfelszín alatt, erős hullámokkal kísérve. Egy őr is állt a parton, hogy vigyázzon a biztonságra. Itt a másik helyen sokkal lágyabb volt a tenger bár hirtelen mélyülő. Apósommal ketten bele is merészkedtünk, majd később csatlakozott Alex is. Egy-két hullám jól elvitt minkett ki a partra. Egy fél óra után bele is fáradtunk a dologba, majd egy kis tequilás koktéllal nyertük vissza az energiánkat. A tenger után a szálloda medencéjében ejtőztünk. A két kislány nagyon élvezte a vizet. Katja annyira bírta a medencét, hogy ott helyben el is aludt anyja karjaiban. Mikor a nap már kezdett lenyugodni mi is visszatértünk a szálláshelyünkre, persze előtte megvacsoráltunk egy pizzériában. Érdekes, hogy én mindig az helyi ízeket keresem, mindig az újdonságokra bukom, de pl. sógornőm jobban kedveli a gyorsétteremeket és az egyszerűbb ételeket. Visszafelé nem kellett gyalogolnunk, mert a két szálloda között óránként ingyenes buszjárat volt így egész héten meg tudtuk oldani a városba való bejutást taxi fizetése nélkül. Vasárnap is visszajöttünk lubickolni egy kicsit, sőt részt is vettünk egy zenefelismerő versenyben is, ahol sógornőm, Mily tarolt. Két traktus után szinte minden zenét felismert. Egy amerikai vendég viccesen meg is jegyezte, hogy Őt ki kéne zárni a versenyből az esélyegyenlőség miatt. :) Egyébként nagyon sok volt az amerikai. Kb. 90%-a a vendégeknek Észak-Amerikából jött. Sajnos ez meg is változtatta az ottani turizmus szerkezetét is. Az árak szinte mindig dollárban voltak feltüntetve, persze jóval drágábban, mint Mexikóvárosban. Az egy dolog, hogy hozzám angolul szóltak és szinte meg voltak sértődve, ha spanyolul válaszoltam, de még a Sandrához is néha angolul beszéltek, ami azért talán túlzás volt egy kicsit. Igaz ezen a vidéken sok a chicano, ami azt jelenti, hogy már USA-ban született mexikóiak, és elég sok közülük már nem is akar spanyolul beszélni, szinte megtagadva gyökereit. Szerencsére apósom nagy alkusz, így mindig jobb árakhoz tudtunk hozzájutni. Felfedeztünk egy nagyon jó kis helyet. Persze ahogy szokás az utcáról csalogattak be minket. Leültünk és máris kérdezték, hogy mit szeretnénk. Talán előbb megkaphatnánk az étlapot?-kérdeztük. Annyira új volt a hely, hogy még étlapjuk sem volt, a tulajdonos-felszolgáló elsorolta, hogy ma éppen mit főztek, néha hátrakiálltva a feleségének a konyhába pontosítva a menüt. Itt is nyálcsorgató finomságokat hoztak elénk, nagyon olcsó áron. Erre a helyre másnap is visszatértünk.
Hétfőn egy picit borongósabb és szelesebb volt az idő. Kirándulni szerettünk volna a híres sziklaboltívhez. 12 dollárra (2400 Ft) tartották az árat, majd miután Rafi kezelésbe vette az embert a végén megálltunk 80 pesoba (1400Ft) fejenként. Végül csak 4-en mentünk, mert a kicsiket a parton hagytuk a szülőkkel együtt. Jobb is volt, mert elég nagy hullámok voltak, főleg ott, ahol a Cortez tenger találkozik a Csendes-Óceánnal. Megérte az utazás minden perce. Halakat etettünk, fókákat láttunk és maga a boltív is gyönyörű, természetalkotta építmény. Elhatároztuk Sandrával, hogy kipróbáljuk a siklóernyőzést. Ahogy visszaértünk a kirándulásból, rögtön utána már mentünk is. Kivittek egy kisebb csónakkal egy nagyobbhoz. Ott ránkadták a megfelelő felszerelést, majd a csónak hátuljához kellett mentünk, ami egy nagy tábla volt. Rácsatoltak minket az ernyőre, majd le kelett ülni. Aztán csak egyszerűen elkezdték ereszteni a kötelet, mint a sárkányeregetésnél. Mi meg emelkedtünk és csak emelkedtünk. Azt hittem, hogy félelmetesebb lesz. Mindketten nagyon biztonságba éreztük magunkat. Fénykepezőgépet sajnos oda nem lehetett felvinni, de az egyik srác a csónakból bőszen kattogtatta a gépet, miközben mi a levegőben voltunk. Volt egy pillanat, hogy megállították a csónakot, így mi elkezdtünk ereszkedni. A víz egyre közelebb és közelebb került, majd is mentünk kb. térdig, utána ráhúzta a gázkart és kiemelt minket újból a magasba. Fantasztikus élmény volt. Örülök, hogy megléptük ezt, mert utána már nem lett volna alkalmunk erre.
Kedden ugyanis ránktört egy trópusi vihar. Azt mondják nem volt olyan erős, de azért a szóbából nem lehetett ellátni az óceánig, úgy esett az eső. Az ablakokat, meg mintha zuhannyal locsolták volna. A levegő is lehűlt. Egy napig a szoba rabjai voltunk. Szerdán felfedeztük a várost, egy kicsit piacoltunk, ahol először nagyon le akartak minket húzni, de nem hagytuk magunkat. Végre ellátogattunk egy halétterembe. A könnyem kicsordult, olyan finomat hoztak ki elém. Tenger gyümölcseivel töltött halfilé. Isteni volt! Végigkóstoltam mindenki ételét és az enyémet találtam a legjobbnak. :)
Másnap újra autót béreltünk, hogy egy kétórányi településre La Pazba autózzunk....
folyt. köv. |
Sziasztok!
Végre eljutottam odáig, hogy tartalommal is megtöltsem az eddig csak kósza hírekkel teli információkat. Hivatalosan is megjöttünk, mostmár teljes terjedelemben itthon vagyunk. Vagy otthonról jöttünk és haza is érkeztünk? Nem is tudom. Mindkét helyen ugyanolyan jól érzem magam, de erről majd árulkodjanak a feltöltött képek!:)
Kicsit hosszú volt az út, de első meglepetésként, még Párizsba menet összetalákoztunk rég nemlátott főiskolás csoporttársnőmmel a Malév járat fedélzetén. Orsi már vagy 6 éve légikísérő és pont ezen a gépen teljesített szolgálatot. Hátra is mentünk a kulisszák mögé beszélgetni, jó volt egy kicsit felidézni a főiskolás eseményeket, és persze beszélgettünk a jelenről is. Párizsban elég sokat kellett várni, kb. 4 órát, mert nem szerettünk volna megkockáztatni, hogy a korábbi gépet lekéssük. Elvoltunk így is, a terminál szinte üres volt. Időben el is indultunk Mexikóba. Nem tudom, de nekem úgy tűnik, hogy a székeket egyre kisebbre tervezik, vagy én növök meg mindig? Szűkebbek és keskenyebbek a helyek, mint 2 évvel ezelőtt, vagy lehet, hogy csak így érzem. Azért a felszolgált pezsgő és a saját TV kicsit kárpótoltak az olyan kellemetlenségekért, mint például hogy előttem kapott helyet a gépen a legmagasabb srác, aki persze, hogy csak úgy fért el, hogy teljesen hátradöntöttem az ülést, gyakorlatilag a számba téve erősen zselézett haját. Kárpótlasaim közé tartozott, hogy megkóstoltam a fehér és vörösbort is és mindenből duplán kértem. Véleményem szerint így kompenzálható csak a magas repülőjegy ára. Háromszékes votl a sor, a folyosón egy idős hölgy kapott helyet. Nem tudom, hogyan bírta, de az egész út alatt kb. 2-szer állt csak fel. Nem nézte a TV-t még zenét sem hallgatott. Először azt hittem azért, mert nem tudja kezelni, meg is kérdeztem, de nem volt szüksége semmilyen szórakoztatásra, inkább aludt. Nekem már az út vége felé annyira el voltak macskásodva a végtagjaim, hogy néhányszor megkértem, hogy engedjen ki, ha másért nem csak sétálni. Végül szerencsésen megérkeztünk, pontosan a kiírt időre. Késői óra lévén kevesen voltak a reptéren. Én hamarabb átjutottam az útlevélvizsgálaton, mint a Sandra, mert ilyenkor szétválasztják a mexikóiakat és a külföldieket. Az én soromban nem állt senki így szabadon átmehettem. A reptéren nagy fogadóbizottság várt minket. Rafi, Tio Arturo, Anahi, Raul és a kis Sofia is kijött elénk. Volt már vagy este 11, mire a házhoz értünk. Átadtunk egy-két ajándékot, amiknek nagyon örültek. Álmosak nem voltunk inkább fáradtak. Jó érzés volt ott lenni, mégis egy kicsit fura. Hiányzott valami. Valami, pontosabban valaki, aki már 2007 óta nincsen. Virginia, aki fizikailag már nem volt ott mégis érezni lehetett a jelenlétét, hogy ott van a házban. Időben ágyba kellett bújni, mert másnap már indult a repülő Los Cabosba, Baja Californiaba.
Talán egy kicsit szellősen öltöztem, rövidnadrág, túraszandál, rövidujjú ing. Azért felvettem egy széldzsekit. Talán nem a legmelegebb öltözék volt a kb. 15 fokos reggeli időhöz. A repülő Tolucából indult a Várostól kb. 1 órányi útra. Mivel nem vettük meg előre a buszjegyeket, ezért Tio Arturo volt olyan rendes, hogy a kisbusszal egészen a reptérig vitt minket. Korán értünk ki, de addig elszórakoztunk a még soha nem látott kislányokkal is. Nem is említettem még, hogy kivel utaztunk. Apósom és Sandrán kívül még, velünk jött Alex és felesége Mily, a két kislány Azúl és Katja is, illetve, jött még Edna, sógornőm húga is, aki segített vigyázni a gyerekekre. Mindkét kislány ennivalóan aranyos. Azúl a nagyobbik már 2 és fél éves, egészen jól beszél. A kicsi 11 hónapos, mosolygós, hurkás kisbaba. Szinte soha nem sír, mindig nevet és mindenkivel elvan. Most láttam meg először, hogy két kisgyerekkel mennyi cuccot kell vinni. Mivel Azúl elmúlt 2 éves, ezért neki is teljesáru jegyet kellett venni, viszont így Ő is vihette a 25 kg-os bőröndjét, amire szükség is volt. Élvezte, hogy egyedül kellett ülnie a székben, mint egy felnőttnek és ki is tudott nézni az ablakon. Az egyik legjobb dolog a mexikói légitársaságoknál, hogy a fedélzeten mindig szolgálnak fel tequilát. Így koccintottunk egyet mindenkivel a nyaralás egészségére. Másfél órával később már landoltunk is Los Cabos repülőterén. Ahogy kinyitották a gép ajtaját máris lehetett érezni a párás meleget és akkor már tudtam, hogy megérte egy picit fázni az öltözékemben, mert ehhez az időjáráshoz már tökéletes volt. :) Ahhoz képest, hogy a betonon landoltunk, nem jött semmilyen busz. Egy vonal mögött kellett sétálni kb. 100 métert, hogy bejussunk az érkezési oldalhoz. A bejárat mellett volt egy futószalag. A különbség az volt a többi reptéren megszokotthoz képest, hogy egy üvegfalon keresztül láttad, hogyan jön a kisautó az utánfutóval és hogyan rakja, inkább dobja rá az emberke a szalagra a bőröndöket. Megérkezett minden csomag és ellenőrzés után már majdnem kint voltunk. Itt megrohantak minket az összes létező autóbérlő cég alkalmazottja egymásra licitálva az áraikkal. Ugyanis a szálloda kb. 30-40 km-re van a reptértől. A taxisok ki is használják és elég szép pénzt kérnek a fuvarért. Ezért megérte bérelni egy nagy egyterűt. Alexet és engem elvittek egy kisbusszal az autókölcsönző irodához, ami a reptértől kb. 5 percre volt. A 750 pesos ár (kb. 13000 Ft) nagyon kedvező volt egy 7 személyes Chrysler Town&Countryra, főleg mikor megláttam az irodában az árlistát és ott dollárban 139 volt megadva, ami kb. 2x-ese annak amit fizettünk. Hiába, itt is az amerikaiak naívitására építik az üzletet. Sőt később ki is derült, hogy mennyire így van! Ne szaladjunk ennyire előre! Alex-vel visszamentünk a reptérre, hogy felvegyük a többieket. Pár perc múlva útnak is indultunk Cabo San Lucas felé.
folyt. köv. |
Gezdünk regenerálódni a hazajövetel után.
A képek rendszerezése folyik remélem az elso adagot beszámolóval együtt a héten fel tudom tenni!
Üdv,
Attila |
Hamarosan hazaerunk es akkor jonnek majd a beszamolok es a fenykepek is!:)
Addig turelem... |
Mexikó, Mexikó te csodás....:)
Induláááááááááááááááááááááááááássss..... |
A július nem volt túl szerencsés a kommunikáció terén. A hónap közepén elvesztettem a telefonomat és ezzel egyidőben bátyám elvitte 3 hétre újrainstallálni a számítógépet. Nem gondoltam volna, hogy a XXI. sz.-ban egy ember ilyen elveszettnek és elszigeteltnek érezheti magát telefon és laptop nélkül. Szerencsére elmúlt ez az időszak és ismét megvan minden. Ezért fel is töltöttem a megemlített eseményekről néhány képet.
Jó csemegézést!
Attila |
Tudom, tudom a képekkel még adós vagyok. Azok is jönnek, csak időt kéne találnom, hogy mikor töltöm fel őket, mert van bőven!:) |
Hallo, hallo
Ismèt itt vagyok, igaz màr megint eltelt tôbb mint 2 hònap, de az a lènyeg, hogy most ismèt hìrt adok a tôrtènèsekrol.
Visszafelè haladok az idôben, igy a legfrissebbel kezdem.
Jùnius második hètvègèjèn ismèt Szolnokon voltunk. Igaz, az ismèt elèg èrdekes kifejezès itt, mert legutòbb 2006-ban voltam ott utoljàra. Ezùttal Sandra is velem tartott, hogy megûnnepeljûk Vanda 15.! :):) szûletèsnapjàt. Hosszù ido òta megint vonatra szàlltunk ès ismèt megállapìtottam, hogy mèg mindig kaotikus, 3. vilàgbeli állapotok uralkodnak a vasùton. Sot az igazat megvallva, nèhàny 3. vilàgbelinek hìvott orszàg szebb vasùttal bûszkèlkedhet! Ràadàsul mèg dràga is. Màr 2 szemèlytol is jobban megèri, ha az ember kocsival megy, persze abban az esetben ha van. :) Az ôsszes nyàri ruhànk mèg anyuèknàl voltak, ìgy Sandrànak nem volt semmiyen rôvidnadràgja. Szolnokon az elso dolgunk az volt, hogy kerestûnk egy ruhaboltot, ami nem volt egyszeru. Ha az ember a fovàrosban èl kônnyen hozzàszokik, hogy az ûzletek mindig nyitva vannak. Szombat lèvèn Szolnokon màr éppen zàrtàk az ûzleteket, de sikerûlt beszerezni egy normàlis ruhadarabot potom 500 Ft-èrt. A buszròl leszàllva màr vàrt minket Vanda ès Krisztiàn, gyakorlatilag mi voltunk az elso vendègek. Jò volt, hogy koràbban mentûnk, mint a tôbbiek, mert lehetosèg adòdott egy kicsit beszèlgetni is. Mèg a szûlokkel is talàloztunk ìgy Vanda èdesapja rôgtôn szòbaelegyedett Sandràval. Hasonlòsàgot vèltem felfedezni az èn apàm ès kôzte, hiszen ùgy beszèl ès olyan kifejezèseket hasznàl, amit nem mindig èrt meg a Sandra. Jò volt nèzni, ahogyan kommunikàlnak. Kèsôbb profin megsûtôttûk a hùst is egy nagy eketàrcsàn. Szèpen lassan megjôtt mindenki ès a szolnoki hètvègi hàz kertje megtelt beszèlgetèssel, nevetèssel ès sajnos szùnyogokkal is. Ezen az egy estèn a Johnson&Johnsonnak jò bevètelt csináltunka szùnyogriasztòk piacàn. :) Èjfèl kôrûl màr elmentûnk aludni, de a tôbbiek èjszakai nòtàzàsàt mèg hajnalig hallottuk. :)Ôsszessègèben jòl sikerûlt ez a hètvège ès ôrûlôk, hogy ott lehettûnk Vanda szûletèsnapjàn!
Június első hétvégéjén is volt programunk. Villányba látogattunk el barátainkkal, Pannival és Wijnanddal. Itt sem jártam már vagy 6 éve, ők meg még sohasem, így nagyon jó kalandnak ígérkezett. Péntekre mindannyian szabadnapot vettünk ki, hogy időben el tudjunk indulni. Az új M6-oson mentünk, igen kényelmes út. Főleg a bömössel, amivel mentünk. Én vezettem, így alkalmam volt kipróbálni ezt a bestiát a maga 6 hengerével és 192 lóerejével együtt. Egy ilyen kocsiba nem az az élvezet, hogy gyorsan tud menni, hanem az erőtartalék amivel rendelkezik. Emelkedőn felfelé 4 személlyem megrakva 110-ről úgy megugrik, hogy az előzni akaró Meganos már nem is jött közelebb, annyira elszégyelte magát. :) Szekszárdon ebédeltünk egyet, majd 4-5 óra felé megérkeztünk a Polgár Panzióba. Már a fogadás is kellemes volt, a bejelentő lap kitöltéséhez, hideg rozét kínáltak. A szobáink nagyon jók voltak. Közös terasz rész, közös nappalival, és különálló háló és mosdóhelyiségekkel. Közös, de mégis privát. Vacsora előtt még jártunk egyet a faluban, kis aperitifnek ittunk könnyű fehérborokat. Pincelátogatás következett, majd rögtön utána a vacsora borkóstolóval egybekötve. Gyönyörű ételek és borok, sajttál, minden ami szem-szájnak ingere. Később Polgár Úr is csatlakozott hozzánk és megkóstoltatta a szőlőpálinkáját. Nagyon ízlett az ital, hozta is belőle egy üveggel ínségesebb időkre. :) Vacsora után még egy üveg Merlot-val a teraszon beszélgettünk, majd elmentünk aludni. Nem tudom miért én már reggel 6-kor felébredtem, lehet, hogy az udvaron lévő galambok miatt, vagy éppen a vidéki friss levegő. Ha már fent voltam sétáltam egyet az egész faluban és tisztítottam a tüdőmet. A többiek lassan ébredeztek, de végül leültünk reggelizni bőségesen. Zoltán már várt ránk és megmutatta a Polgár Bortrezort, ami a Panziótól nem messze van. Ezután Pécsre vitt az útunk, meg kellett nézni, ha már idén Európa kultúrális fővárosa. Megnéztük a legszükségesebb dolgokat, majd találtunk egy nagyon jó helyet, azt hiszem Cooltourház volt a neve. Kellemes belsőkerttel, jó italválasztékkal és szendvicsekkel akkor nem is volt szükségünk másra. Iparkodnunk kellett visszafelé, mert Sauskáékhoz voltunk hivatalosak egy kóstolóra. Persze késve értünk oda, mert a pince kint van a falu szélén. Nagyon jó volt látni a két pincészet közötti különbséget. Míg Polgáréknál a hagyományos borkészítés dominál kisebb modern technikával vegyítve, addig Sauskánál nem számít gyakorlatilag a pénz. Minden megvan, ami kell. Még több is. Kamionnal tolják bele a pénzt. Meg is van a saját vevőköre. Jó volt látni Lacit is, akit még 5 éve ismertem meg és most Ő a borász a pincénél. Megmutatott egy- két hordóban lévő tételt is. Visszafelé már taxival mentünk. Ha tudtam volna, hogy Villányban van taxi már kifelé is azzal jöttünk volna elkerülendő a szemek villogását a hölgyek részéről. Kellemes vacsorát töltöttünk el a Diófa vendéglőben. Vasárnap is tartogatott meglepetéseket. Reggeli után ismét Zoltánnal mentünk, de ezúttal a szürkemarháit néztük meg, amiből 56 van neki. Impozáns állatok. Megnéztük a farmját is, ahol mangalica, rackajuh, galamb, ló, kecske, páva, szamár is van. A farmra látogattot Kata is, akit nem láttam vagy 4-5 éve. Kislánya, Sára is elkísérte, aki még eleinte félénken nézett ránk, de 1-2 óra múlva már mosolygott. Közösen mentünk el egy alkotó táborba, ahol már hosszú ideje kőfaragók dolgoznak különböző művészeti alkotásokon. Visszaérve a panzióba még beszélgettünk egy kicsit egy pohár rozéfröccs mellett, majd néhány palack vásárlása után búcsút intettünk Zoltánnak és Villánynak. Korán érkeztünk haza, ezúttal Wijnand vezetett és javasolta, hogy méltóképpen fejezzük meg ezt a hétvégét egy kitűnő sütögetés keretében. Hazaugrottunk lepakolni, majd Wijnandéknál sütögettünk egy kicsit Fantasztikus hétvége volt!
Májusban a szokásos születésnapokon volt a sor, amit a hagyományoknak megfelelően Zircen ünnepeltünk. Szokásos hatalmas mennyiségű húsadagok voltak, keresztanyám megint kitett magáért. Sajnos csak szombaton reggel tudtunk menni, mert pénteken este a Fanyűvőben gyűltünk össze. Elsősorban Zsóttit ünnepeltük, hiszen ő is belépett a 30-asok táborába, de mivel egy napon van a születésnapunk, ezért együtt ünnepeltük. Összegyűltünk kb. 25-en és jó volt nagyon a hangulat. Nem az a erezd el a hajam inkább szolidabb, iszogatós összejövetel volt.
Május elején ismét Magyaországra látogatott Anna, akit szintén évekkel ezelőtt láttunk utoljára. Jól nézett ki, ezúttal Londonban van, de ki tudja, hogy megmaradni-e ott. A Rumbába mentünk, fantasztikus koktélokat ittunk, a hangulat is nagyon jó volt főleg a megtalált néger guminő miatt. :)
Május első vasárnapján anyák napja alkalmából Soroksárra látogattunk és egy jót grilleztünk. Unokaöcsém Matyi is ellátogatott, igaz Őt hozták, tehát nem nagyon volt beleszólása. :)
Végül, de nem utolsó sorban a második házassági évfordulónkat azzal ünnepeltük, hogy ellátogattunk a budapesti állatkertbe. Régen nem voltam már. Nagyon sok állatot láttunk szép környezetben Jó látni, hogy ha lassan is, de fokozatosan átalakul, megszépül az állatkert. Ottjártunkkor éppen a nagy tavat építették át.
Most mennem kell, met este Argentina-Mexikó mérkőzés van és elő kell készíteni a fiestát!:)
Attila
|
Hallo, hallo
Feltoltottem egy halom kepet az elmult 4 honap esemenyerol. A beszamoloval meg ados vagyok, de addig is lehet a kepeket nezegetni.
Udv,
Attila |
Új év, új munkahely, új lehetőségek!
Hamarosan elmesélem, hogy milyen eseménydúsan tellik az új esztendő, illetve hogyan készül a Hyppolit 2010. :)
Attila |
Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Fantasztikus Új Évet Kívánunk!
Les deseamos una muy Felíz Navidad y un año fantastico!
Sandra :-), Attila |
Tessék, csak tessék! Megjöttek az új képek a galériába! Lehet őket nézegetni! Figyelem, elég sok van!:)
Attila |
Újra itt vagyok, sziasztok!
Nem, nem tűntem el örökre. Itt vagyok és még sokáig is itt leszek.
Bevallom az elmúlt három hónap, mióta nem írtam eléggé egy hullámvasúthoz hasonlított. Sokszor voltam fent és sokszor lent is. Ami segített átjutni ezeken a dolgokon az az, hogy van egy társam. Sandra mindig ott volt és itt van. Ez nagyszerű érzés!
Mielőtt nagyon belevágnék a legfontosabbak. Mind a három baba jól fejlődik. Matyi, bátyám fia, már tornázik szépen Ildi hasában. A másik két mexikói lánynak még nincsen neve, de ők is jól vannak. December-januárra érkezik mindhárom!
Mikor anyu születésnapját megünnepeltük a Kaltenberg sörözőben július elején, még nem sejtettem, hogy ennyire fel fognak pörögni az események. Azt már tudtam, hogy fogunk nyitni egy másik éttermet a New York palotában, de a hírek szerint olyan szeptember elején. Forma 1 előtt egy héttel kaptuk a hírt, hogy a magyarországi futamra más legyen nyitva az étterem. Nem kis feladat volt ez megszervezni minden részét, ráadásul úgy, hogy a konyhán egy becsomagolt 6-os tűzhely állt és hétfőoi nappal alltunk neki. Az én feladatom természetesen a borlap és minden ami hozzá tartozik beleértve a borhűtők elhelyezése és üzembehelyezése. Ha nem is a csütörtöki napra, de péntekre állt minden a körülményekhez képest mindenki mosolyogva, de annál büszkébben várta a vendégeket.
Ez az üzlet megnyitott a Boscolo hotelben, viszont mindenki sajnálatára a király utcai Donatella's Kitchen bezárt, 16 hónap működés után. Én egy évet töltöttem ott, nagyon szerettem ott dolgozni. Nem csak én vagyok így ezzel, de a szívünkhöz nőtt az étterem, és mindenki aki ott dolgozott. Szomorú dolog volt a borhűtőből kipakolni és megcsinálni az utolsó leltárt. Egy korszak lezárult. Mindenki tudta, hogy hiába nyílik meg a másik Donatella étterem, de adottságaiból fakadóan már nem lesz ugyanaz a hangulata, mint a Király utcai szarvasagancsos, modern dizájnos étteremnek. Ezzel sajnos nemcsak mi voltunk így, nagyon sok vendégünk már nem követett minket ebbe a gyönyörű milliőbe, mert valljuk be a New York Palota belseje csodálatos. Mégis más a stílusa teljesen és ide a pizza kemencét már nem lehetett elhozni.
Augusztus 10-től 2 hét szabadságra mentem. Nagyon intenzív volt a nyaralás, de ahogy lenni szokott hamar elmúlt. Végre jutott idő rokonlátogatásra, kikapcsolódásra. Igaz az első héten azért folytonos telefonkapcsolatban voltam Diával, mert a Király utcában újranyitott egy másik étterem, States Cafe and Bar, amerikai stílusú étterem. Ennek a borlapját is én csináltam, viszont ez is egy hét alatt dőlt el, hogy megnyílik, nem tudtam a legmegfelelőbb borokat megtalálni. A második hét már valóban a pihenés jegyében telt el. Elmentünk Egerbe, ahol életem meghatározó gasztronómiai élményei tovább bővűltek. Az Imola borházban vacsoráztunk egy fergetegeset. Az ételek, a kiszolgálás, mind, mind a tökéletesség határát súrolta. Soha nem gondoltam volna előtte, hogy ott, akkor, az Egri vár tövében sírni fogok a gyönyörűségtől. Csak egy szót lehet erre mondani: mennyei!
Két hét után megváltozott a kép mire visszamentem a munkahelyre. A hűtőben szinte alig akadt bor, a hangulat is valahogy megváltozott, ahogy a séf személye is. Kiri elment azóta egy kifinomult étteremben nyugdíjas állást tölt be. :) A személyzet létszáma is ésszerűsítve lett, újdonságképpen nem volt pultosunk, ami egészen addig nem is okozott problémát míg nem lett néhányszor teltházunk és elő nem jött egy-két koktél. Persze megoldottuk a helyzetet.
Az augusztusi hónap szépen lement, vártuk hogy beinduljon az üzlet szeptembertől. Illetve csak vártuk volna, hiszen egyik napról a másikra bezártunk szeptember elején. Majd három nap után újra nyitottunk. Egy két meglepetés azért ért minket, elküldték Gyurit, az egyik üzletvezetőt, szintén egyik napról a másikra. Időközben a States Cafe, mielőtt feltámadt volna rögtön vissza is hullt hamvaiba. Bezárt, még mielőtt ténylegesen kinyitott volna. Donatella továbbra is pozitív volt, reméltük, hogy meg lehet menteni a helyzetet. Számoltunk, gondolkodtunk, majd megint számoltunk. Meg lehetett volna oldani. Szeptember végén volt egy nagy rendezvényünk, szép menüvel, szép borokkal. Sejtettem, de nem akartam tudomásul venni, hogy talán ez lesz az utolsó pislákolás a Donatella's Kitchen gyertyájának fényében. Szombaton és vasárnap még kinyitottunk, hétfőn és kedden leltároztunk, majd bejelentette a vezetőség, hogy vége. Belül megpendült az a bizonyos húr. Szinte hihetetlen volt. Januárban, mikor 2 tulajdonos maradt akkor senki sem gondolta volna, hogy szeptember végére tanúi leszünk két étterem nyitásának és bezárásának is. Szakácsok, mosogatók, felszolgálók, vezetők kerültek az utcára. Réka, Sanyi meg én még maradtunk kb. 2 hétig, hogy rendbetegyük a dolgokat. Sokszor áldottuk a szakácsokat, mikor másfél hét után kellett utánuk kitakarítani a hűtőt. Találtunk érdekes dolgokat. Itt is kipakoltam a hűtőket. Felsejlett bennem a kép, ugyanaz a kép, amit azelőtt két hónappal csináltam csak a Király utcában.
Nagyon sok emlék fűződik a Donatella's Kitchenhez. Jók is rosszak is, de mégis életem egyik legjobb munkahelye volt. Itt lehetőséget kaptam hogy szabadon dönthessek a dolgokról és ezt szerintem jól ki is használtam. Kicsit több, mint egy év alatt sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akikkel fogom is tartani a kapcsolatot és sok olyannal is akiket kellemes emlékként őrzök meg. Nem mi tehettünk róla, csak egy szót lehet ide a végére írni: Sajnálom!
Egy kicsit vidámabb témára terelném a szót. Október elején két hétre meglátogattott bennünket Juan Carlos, az első mexikói, aki saját lakásunkban vendég. Nagyon sok helyre elvittük, és végre van egy mexikói, aki szereti is a pálinkát. Annyira örültem ennek, hogy meg is ajándékoztuk egy szép üveggel. Nagyon sok fotót fogok feltenni ezekről a hónapokról.
A világban is sokminden történt. Ami személyesen is érint bennünket az a sertésinfluenza elleni védőoltás. Nekünk eszünkbe nem jutott volna beoltatni magunkat. Itthon meg is lehet vásárolni a vakcinát azt hiszem 1500-2000 forintos áron. Most tessék megkapaszkodni, a védőoltás Mexikóban 14000 pesoba kerül!!! Ez kb. 224000 forint. Hihetetlen, hogy valaki mennyi pénzt szakít ezen. Iyenkor gondolkodom el, hogy vajon jó döntés volt e, hogy inkább Magyarországra jöttünk... Sokszor azt hiszem, hogy igen. Bár ha ilyenek történnek, hogy az APEH levelekkel zaklat, hogy fizessek be ezt meg amazt, persze semmi jogunk nincsen rá, de azért bepróbálkoznak, akkor azért elgondolkozom, hogy nem lenne e jobb egy olyan helyen, ahol ezzel nincsen probléma. Ajánlom elolvasásra a Mexikó, ahogy én látom rovatban az APEH ellenőrök paradicsoma című írásomat. :)
Fotókat, amint lehet teszek fel és igyekszem gyakrabban írni!
Még egy fontos dolog, ha minden igaz, március végén, április elején irány Mexikó!!!:) (azért előtte nem ártana egy jó állás :))
Üdv,
Attila |
Azt hiszem, hogy fenykepbol most nincsen hiany. Sok szines latnivalot tettem fel az elmult ket honap esemenyeirol. Annyi minden tortenik, hogy megint van egy csokor temara valo kepanyagom!
Udv,
Attila |
Most nèztem meg, hogy miòta nem ìrtam semmit. Bevallom, igen nagy az elmaradàsom!
Màr jùlius kôzepe van ès mèg a sajàt szûletèsnapomròl sem ìrtam, pedig annak màr 3 hònapja is van. Mèg mielott azonban ràtèrnek az èlmènymesèlèsre, kèt nagyon fontos hìrt kell leìrnom. 3-szoros nagynèni ès nagybàcsik leszûnk. Kètszeresen decemberben ès mèg egyszer àprilisban is!:) Ez aztàn a forgalom!:)
Decemberben Ildihez ès bàtyàmhoz fog èrkezni a gòlya! Bizony, bizony hôlgyeim ès uraim, sògornom màr a harmadik hònapban van, ès szèpen fejlodik a baba. Meg mondom oszintèn, hogy bàtyàmon pozitiv vàltozàst vettem èszre amiòta tudja, hogy apa lesz. Ennek kimondottan ôrûlôk.
A màsik gòlya innen tàvol, Alexèk otthonàba èrkezik, majd, Mildred a màsodik babàt vàrja, hiàba, ha egy ûzlet beindul!:) Azul èppen vasàrnap volt egy èves, ès tessèk màr jôn is a tesòja.
A harmadik madàrka, pedig àprilisban èrkezik, szintèn Mexikòba, Anahi vègre babàt hord a szìve alatt. Ezek fantasztikus hìrek!
A szûletèsnapommal kezdem, csakis azèrt, mert idorendben ez jôn eloszôr. Èn amùgy is szabadnapos voltam, Sandra pedig szabit vett ki erre a napra. Nem mondta meg, hova megyûnk, csak kôvetnem kellett, vakon. Egy nagyon finom masszàzsra fizetett be. Egy òràig tartott, annyira ellazìtott, hogy utàna percekig nem tèrtem magamhoz.Ezutàn dôntôttûnk, hogy elmegyûnk egy igazi fondû ètterembe. A Fehèr Bôlènybe vezetett az ùtunk. Eloszor nem is talàlkoztunk senkivel, csak egy pàr ûlt az ètterembe, felszolgàlò sehol. Aztàn megjelent egy nagyobb darab ember ès szìvèlyesen leûltetett minket. Az egèsz este folyamàn remek kontaktus alalkult ki kôzôttûnk, mindig èrezte mire volt èppen szûksègûnk. Egy megadott ôsszeget kell fizetni ès ezèrt all you can eat rendszerben az vègig lehet kòstolni a kûlônbôzô fondûket. A chef, Svàjcban tanulta a fogàsokat ès mondhatom nagyon jòl elsajàtìtotta. Az ìzkombinàciòkat nagyon eltalàlta, sokfèle sajt volt ôsszekeverve, kezdetben grill zôldsègekkel, kèsobb pedig àttèrtûnk a csirkemellre is. A felszolgàlò szerint àtlagosan 2-3 adagot esznek meg az emberek a fondûkbol, nekûnk sikerûlt 4-et megenni, igaz a vègèn màr szuszogtunk nagyon.Fantasztikusan èreztûk magunkat az egèsz este folyamàn.
Rocky baràtunknak jùnius 5-èn volt az eskûvoje. Kèszìtettûnk neki egy videòt a kôzôs bulizàsokròl, egyûttlètekrol. A videòhoz Tûnde ès Bobi vàrtàk az ôtleteket ezèrt meghìvtak magunkhoz màjus vègèn egy kis pizzàzàsra. A videòban is segìtettûnk, de azèrt inkàbb pizza evès ès Forma 1 nèzès lett belole. A pizzàk nagyon finomak voltak, csak legkôzelebb, majd sûtopapìr nèlkûl kell kèszìteni, mert igen nehèz volt lekaparni a szeletek aljàròl!:)
Eljôtt a màjus vège is, ôsszevont szûletèsnapot tartottunk, ismèt sorrendben, az enyèmet, keresztapàmèt ès bàtyàmèt. Sajnos az ido nem volt kegyes hozzànk, ezèrt bentre szoroltunk, azèrt a hùst kint sûtôttûk meg a fèlteto alatt. Ott voltak keresztapàmèk ès mindkèt nagynènèm is. Azèrt, hogy mindenki tudjon aludni, mi màr àtjôttûnk a lakàsunkba, mert màr addigra meghoztàk az àgymatracot is. Igaz, hogy nem volt làmpa mèg a hàlòszobàban, de megszàmoltuk mind a 4 sarkot, ahogy kell ès nagyon jòt aludtunk. Az elso hèt mèg ùgy telt el a lakàsban, hogy hol itt, hol pedig mèg anyuèknàl aludtunk a ruhàk miatt.
Jùnius 5-èn, pedig egyûtt ôrôltûnk Rocky baràtunkkal, mert elvette Dòrit. A Petnehàzy klub hotelben voltunk Budapesthez kôzel, àm mègis a termèszetben. Furcsa mòd mèg egy àltalànos iskolai osztàlytàrsammal ès anyukàjàval is ôsszefutottam, milyen kicsi a vilàg. Az eskûvôn persze mi adtuk a hangulatot, ahogy kell, este 8-tol hajnali 1-ig gyakorlatilag folyamatosan tàncolva. Nagyon jò buli volt!
Jùnius kôzepèn egy fantasztikus Tokaj tùràra invitàltak, amire el is mentem. A Dereszla duloben kezdtûk a kòstolàst Farkas Krisztiàn ès Hajdu Jànos boraival. Kezdèskènt szèp Furmintokat ès Hàrsleveluvel kezdtûk. Nagyon szèpek ès korrektek voltak a borok,mèly àsvànyossàggal, ès szèp tiszta ìzzel. A kòstolò lèlegzetelàllìtò helyen volt, balra lehetett làtni az ôsszes hìres dûlôt, Nyùlàszò, Szent Tamàs, Lapis.... Elottunk a Bodrog kanyarog, jobbra pedig a Tokaj-hegy magasodott.. A kòstolò utàn lementûnk a faluba (Bodrogkeresztùr), megnèztûk a pincèt, majd Tolcsvàra hajtottunk az Oremus pincèszethez. Miutàn behajtottunk az elegàns kovàcsoltvas kapunk, szemûnk elè tàrult egy gondozott park. A fu derèkszôgben nyìrva, nyìlò viràgok. A domb aljàn a kùria bùjt meg elegànsan, kecsesen, tôkèletesen belefolyva a kôrnyezetbe. A domb tetejèn magasodott a modern feldolgozò, aminek falait a vidèken megtalàlhatò kûlônbôzo kozetekbol falaztak. Meglàtogattuk a hatalmas pincerendszert is, aminek falait teljesen belepte a pincepenèsz, mesterien szabàlyozva a belso homèrsekletet. Àtmenve a feldolgozòba, èrezheto a spanyol kèz, a Vega Sicilia figyelo szeme, a modern technika egy egèsz màs szemlèletu, àm elore tôkèletesen megtervezheto borkèszìtèst tesz lehetovè. A kùria kertjèben kòstoltuk a borokat. A kèsoi furmint nagyon elegàns, egyensùlyban van az alkohol a cukorral. A 99-es 6 puttonyos aszù annyira fènyesre van csiszolva, hogy nehèz leìrni igazàbòl, milyen volt. Minden egyes cseppje màmor volt. Ebèdre a màdi kùriàban vàrtak minket. A sok bor mellett jòl esett egy pohàr sôrt inni a hàrom fogàsos menûhôz, persze itt sem maradt el a bor, egy ûveg Orosz Gàbor furmintot ittunk meg.Zàròakkordkènt az egyik legnagyobb boràszhoz mentûnk, akit eddig szemèlyesen mèg nem ismertem, Szepsy Istvànhoz. 3 òràt voltunk nàla ès èn vègig majdnem tàtott szàjjal hallgattam vègig. Nagyon bôlcs gondolatai vannak, a borai pedig fensègesek. Ha az Oremus aszùra azt mondtam, hogy màmor, akkor az O 6 puttonyos aszùja mèg ezt is tùl tette. Minden egyes mozdulatatapasztalatròl àrulkodott, olyan tehetsègrol, ami kevès embernek adatik meg.
A kovetkezo nap beszereltèk vègre az internetet ès a TV-t is. Nagyon praktikus, hogy bàrmilyen adàst fel lehet venni, illetve megàllìtani, visszatekerni. Azt hittûk, hogy az elso hèt utàn elveszti varàzsàt ès nem fogjuk hasznàlni, de a mai napig veszûnk fel musorokat.
Màr hivatalosan is kobànyai lakosok vagyunk, a lakcimkàrtyàkat elintèztuk nèhàny òra alatt.
Dòra is meglàtogatott minket egy vasàrnap, finomakat ettûnk ès jòt beszèlgettûnk. Ugyanezen a napon mèg anyuèk is àtjôttek, illetve Varga Balàzsèk hagytàk itt az eskuvoi meghìvòjukat.
A màsnap aztàn jôtt egy kis mulatòzàs. A Tokaj tùràn ôsszeismerkedtem Danival, a Kaltenber sôrôzô ûzletvezetojèvel. Ohozzà làtogattunk el egy kis hagyomànyos konyhàra. A libateperto fantasztikus egy ètel, ezt elotte nem tudtam, foleg lilahagymàval ès hàzi sôrrel lekìsèrve. Meglàtogattunk a serfozès helyszìnèt is. A foètelkènt evett csûlôk pèknè mòdra nagyon megèrte mèg akkor is, ha egèsz èjjel nem tudtam aludni. Ìgy jàr az, aki csûlkôt eszik vacsoràra. :) Minden nagyon jò volt, ezèrt is tèrtûnk vissza egy kôvetkezo alkalommal, de errol majd kèsobb fogok mesèlni.
Ami masszàzst elkezdtem a szûletèsnapomon azt folytatni kellett a tisztitòkùra utàn is. Csilla szerint javult a keringèsem a mùlt alkalom òta. Most is nagyon jòl esett, ahogy az elmùlt alkalommal.
A jùniust Csaba cimboràm szûletèsnapjàval zàrtuk a Green Door nevezetu vendèglàtò egysègben. Sajnos èn csak a munkàm vègeztèvel tudtam menni, nem is maradtunk sokat, de arròl meggyozodtûnk, hogy Csabi annak ellenère, hogy 30 èves lett, mèg mindig bàrhol, bàrmikor tudja hozni a formàjàt. :)
Rôviden ezek az elmùlt kèt hònap esemènyei, a kèpeket, pedig hamarosan fel fogom rakni, illetve nem àllok meg az elbeszèlèsben, mert van mèg tôrtènet boven!
Attila
|
Sziasztok!
Elèg sokàig sajnos nem volt gèpûnk ìgy nem tudtam ùjabb èlmènyeket tàlalni, de most màr rajta vagyok az ûgyôn, ùgyhogy hamarosan ùjabb kèpek ès èlmènyek lesznek olvashatòak.
Attila |
Mégegyszer Sok boldogságot Kívánunk Dórinak és Rockynak!
Jó volt Veletek együtt örülni! :) |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés