[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
Sziasztok!Megnéztem a képeket és irigykedem.
|
Egy kis szösszenetet írtam a gazdasági fejlődésről Mexikóban. Mexikó, ahogy én látom fül alatt található.
Üdv,
Attila
|
Figyelem, figyelem!
Új képeket tettem fel a képtárba, egy kis Óceánpart és Tequila városa.
Jó nézegetést!
Attila
|
Hello!
Remélem nem baj, hogy ide írok, de más megoldást nem találtam sajnos. Osztálytalálkozót szervezünk október végére. A duli82@gmail.com címen elérsz.
Üdv
Peti
|
Nem gondoltam volna, hogy egy olyan kézenfekvő dolog, mint a mosás, itt egy kicsit komplikáltabb lesz. A ruhák mosása egy külön program, szerencsére anyu és apu sokat segít benne.
Ezt a modern, Samsung mosógépet 4 éve vette apósom. Amerikai típusú keverődobos, felültöltős. Egy átlagos mexikói családra van tervezve, a kapacitása 12,5 kg. :) 5 ember másfélhetes szennyesére csak ránevet és 2 részletben kimossa. Sokminden programozható rajta, és eljátsza Schubert, A pisztráng dalát, mikor végzett. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy nincsen fűtőszála! Két vízcsatlakozása van egy hideg és egy meleg. Természetesen a melegvíz nincsen rákötve, mert ugye a mosásahoz minek melegvíz, ha a mexikói asszony kemény ökle elég a tisztításhoz. :) Mellékesen jegyzem meg, hogy a mosógatásnál is ugyanez a helyzet, hiába a kultúrális különbségekre még mindig rácsodálkozom, persze elfogadom.
Szóval ki kellett valamit találni, hogy nagyobb befektetés nélkül melegvíz legyen a dobban, ne a csapból jövő 13 fokos, legalább akkor mikor az első mosást csinálja a gép. Az elektromos apám kigondolta. Merülőforraló a megoldás! Be is szereztünk egyet. A régi, már nem használt mosógépre ráhelyezek egy 20 literes vödröt teli vízzel és kb. 30 perc alatt fel is fűti olyan 60 fokosra. Ezt kombinálva a dobba töltött hidegvízzel kijön az általában használt 40 fokos víz. Most látom értelmét az általános iskolában tanult fizikai ismereteknek. :)
|
Látom előbújt a veled született szerénységed máris előjött :D
Válasz:
A szerénység velem született, mint a tehetség!:)
|
Felismertek...
Még csak pár napja vagyunk itt, de tegnap már egy csoport diák készített velem interjút és fényképezett. Hiába, európai, egzotikus szépség vagyok!:):):):)
San Angelben voltunk cipőt nézni mire egy fiatal lány megszólított, hogy turista vagyok-e. Az igen válasz után felderült az arca. Kiderült, hogy gasztronómiát tanulnak az egyetemen és feladatul kapták, hogy turistákkal kell interjút készíteni. Több kérdést tettek fel arról, hogy mi tetszik Mexikóban, a természetről, kultúráról, ételekről és persze italokról. Közben filmeztek és fényképeztek. A végén szépen megköszönték és egy közös fénykép készült a szüleimmel együtt, hiszen ők is különlegesek itt, különösen apám a hófehér ősz hajával.
Nem tudok elbújni a rajongóim elől!:):):):)
|
Még mielőtt a tengerszintre süllyednénk, feltöltöttem néhány képet a búcsúestekről a képgalériába.
Üdv,
Attila
|
Kedves Mindenki!
Szerencsésen megérkeztünk, de jól elfáradtunk. Hétfőn 4-kor keltünk, majd az utolsó simítások után 6-ra jött a kisbusz. Muszáj volt azt rendelni, mert volt 6 nagy bőröndünk. A becsekkolás simán ment, időben indult a gép Londonba. Egy szendvicset kaptunk reggelire, ami pont elég volt a reggel 5-kor elfogyasztott mindent maradékot bele sonkás krumplis rántotta után :)
Ottani idő szerint 10 órára már ott is voltunk. Hatalmas repülőtér, át kellett mennünk egy másik terminálba, de gondot nem okozott hiszen mindent nagyon jól feliratozott.Mikor átértünk, ott újabb biztonsági ellenőrzés volt, bár nem tudom, hogy a két terminál között milyen veszélyes dolgot tudtunk volna magunkhoz venni.
Néhány óra várakozás, üzletnézés és szendvicsezés után a beszállókapuhoz földalatti vasúttal mentünk. Egy nagy 747-es Jumbo-t készítettek fel erre az útra, és ahogy néztük tele is volt, ami kb. 400 utast jelent. Nekünk a gép legvégébe volt helyünk, ott ahol már szűkül a kabin és csak 2-2 ülés van egymás mellett. Nagyon jó volt a kiszolgálás, még anyunak is ízlett mindkét étkezés. Az egész út alatt igen nagy részt vállaltunk a gép alkoholos készletének leamortizálásában, valahogy ki kell bírni több, mint 11 órát egy bádogdobozban. Apu az ablaknál ült és fényképezte a felhőket, anyu is elvolt, mi Sandrával kihasználtuk a saját TV előnyeit és filmeket néztünk.
20-30 perces késéssel érkeztünk. Ez még nem is lett volna baj, de az útlevélkezelésnél másfél órát álltunk sorba. Egyszerre több nagy gép is érkezett és csak 10 pult volt nyitva a 24-ből. A csomagok felvételénél Mexikóban még be kell rakni egy nagy röntgen gépbe és utána meg kell nyomni egy gombot, ami véletlenszerűen felvillant egy zöld vagy egy piros lámpát. Kaptunk egy pirosat ,ami azt jelenti, hogy a bőröndöket átnézik. Nem voltunk túl boldogok, mert összesen 11 kisebb nagyobb csomaggal rendelkeztünk. A vámos látva a mennyiséget csak 3-at nézett meg, rendes volt. Apósomék meg 2 nagynéni vártak minket, szegények 2 órát dekkoltak mire kijutottunk. Este 11-re érkeztünk a házhoz, néhány üdvözlő tequila után elmentünk aludni. Az átállás egy kicsit nehezen megy, ezért is írok ilyenkor levelet. Lassan kezdjük elpakolni a dolgokat és elrendezkedni.
Folyt. köv.
|
Hogyan fér bele két élet 4 böröndbe?
A kérdésre nehéz válaszolni. 3 év alatt elég sokmindent össze tud gyüjteni az ember, nem is gondolná. Nem volt egyszerü kétszer költözni, de mégis arra jó volt, hogy minél több dolgot ki tudtunk selejtezni. Így is hagyunk hátra elég sok dolgot, de a nagyja már össze van pakolva 92 kg-ba.
Néhány óra és útrakelünk. Néhány óra és ez a honlap újra elnyeri azt az értelmét, amiért létrejött.
Hamarosan jelentkezem a legfrissebb fejleményekkel....:)
|
Mexikót 3. világbeli országnak tartják. Meglátogattam az IMF és az OECD (Organization for Economic Co-operation and Development) honlapját egy kis statisztikai adatgyűjtésre. Összehasonlítottam Magyaroszágot és Mexikót néhány gazdasági szempontból. Íme a lista a teljesség igénye nélkül!
Magyarország Mexikó
GDP 130.42 milliárd USD 1039.66 milliárd USD
Éves GDP növekedés 1.4% 3.7%
Egy főre jutó GDP 20028.74 USD 14498.37 USD
10 éves államkötvények hozama 8.93% 6.26%
Államadóság a GDP arányában 80.2% 42.70%
Infláció 5.9% 3.87%
Népesség 10 millió fő 112.34 millió fő
Munkanélküliség 11,15% 5.3%
Ezután a néhány statisztikai adat után szerintem érdemes elgondolkozni. Messzemenő következtetéseket nem lehet levonni pár szám alapján, de azért nem hiszem, hogy sokan gondolnának ilyen teljesítményre Mexikó kapcsán. Az IMF honlapján tegnapi vezércikk szól arról, hogy Latin-Amerika a gazdasági világválság ellenére nagyon jól teljesít. Persze itt elsősorban Braziliát értik, de az egész térségben érezhető az évek óta tartó fellendülés, amit a fenti számok is jól bizonyítanak.
Szép napot mindenkinek!
Attila
|
Üdvözlet!
Új év köszöntött ránk. Ahogy minden évben most is minden valamivel drágább lett. Kíváncsi voltam, hogy Mexikóban mennyi körülbelül a rezsi költség, illetve néhány alapvető élelmiszer. Apósommal beszéltünk a minap és meg is kérdeztem ezeket. Álljon itt a lista a teljesség igénye nélkül.
Gáz: 11,17 peso/kg (kb. 195 Ft, Mexikóvárosban nincsen vezetékes gáz, legalábbis, ahol az apósom lakik, így neki egy 500 kg-os tankja van. Összehasonlításképpen a MOL kutaknál egy 11,5 kg-os palack cseréje 4990 Ft, így ez kg-ként 434 Ft-ra jön ki)
Víz: Ennél a kérdésnél sokáig nem értettem, hogy apósom mit akar mondani. Ő nyugdíjasként 35 pesot (613 Ft) fizet, ami támogatott összeg, a teljes ár ennek a duplája, azaz 70 peso (1225 Ft) 2 hónapra. Soknak tartottam ezt az összeget m3-enként, de kiderült, hogy összesen ennyit kell fizetni azért, ha a kéthavi fogyasztás nem éri el az 50 m3-t.
Áram: Aki 140 Kw energiátnál kevesebbet fogyaszt havonta, annak az első 75 Kw 0,737 pesoba (12,9 Ft) kerül kilowattonként, utána pedig 0,894 pesoba.Ez alapján egy 100 Kw-os havi fogyasztás kb. 1358 Ft-ra jön ki.
A rezsiköltségek megbeszélése után rátértünk az élelmiszerekre. Nyilván a zöldség-gyümölcsöt nem érdemes összehasonlítani, mert ott nagyon-nagyon sok terem, de azért írnék egy példát. 1 kg banán 6 peso, azaz 105 Ft.
Csirkemell: 60 peso (1050 Ft)
Friss Hal: Fajtától függően 70-120 peso (1225 Ft-2100 Ft)
Marhahús: Nemes része 100 peso (1750 Ft)
Tojás: 19 peso/kg (1 kg tojás nagyjából 16-18 db. Tehát 1 db kb. 20 Ft)
A tej érdekes módon elég drága. Pontosabban, legalább annyi mint itthon. Mikor ott jártunk a legolcsóbb tejért is eklértek 10-11 pesot is.
És végezetül a kegyelemdöfés... 1 liter benzin ára....
9.8 peso, tehát 171 Ft
További szép estét! :)
|
Sajnos az idén nem tudtunk Mexikóba menni!:( Jövőre már biztosan lesz rá lehetőség. A család már készül az ünnepekre. December 12-én, a Guadalupe-i szűz napján, már megvolt a szokásos húzás a nagymama házában, hogy ki mit fog tenni a karácsonyi asztalra. Szokás szerint 24-én éjfélkor a család nagyrésze ott fog összegyűlni. Tisztán emlékszem hogyan zajlottak az események 6 évvel ezelőtt. Éjfél előtti ajándékozás volt még a Sandráéknál. Aztán éjfélre már a nagymamánál voltunk olyan 25-en. A család legidősebb tagja köszöntött mindenkit, hálát adott az Istennek, hogy mindenki megjelent és elkezdődött a közös éneklés. Én is kaptam egy Jézus babát a karjaimba, amit az éneklés ritmusára kellett ringatni. Ezután jöhetett a nagy evés. Számtalan saláta, köret, húsétel és persze a végén a korona. Az általam készített 30 adagos somlói galuska. Egyszerre skandálta mindenki a nevemet és sírva könyörögtek a receptért. :) Na jó, azért annyira nem, de mindenki elismerően bólogatott és többször is szedett. Evés után kezdődhetett a zene és a tánc. Az idősebbik sógorommal ivóversenyt tartottunk. Reggel 7-kor mentünk haza. Én nyertem....
Azóta vissza szeretne vágni szegény, egyszer biztos sort fogunk rá keríteni! A másnap is jó volt, mert vissza kellett menni a recalentado-ra, ami gyakorlatilag a maradékok elpusztítását jelenti másnap. Jól esett az égő gyomornak az étel!:)
Ezekkel a szép emlékekkel kívánunk mindenkinek Nagyon Boldog Ünnepeket!:)
|
Halottak napja Mexikóban
Az évek során alkalmam volt megtapasztalni, hogy Mexikóban teljesen máshogy ünneplik a ezt a napot, mint Magyarországon. Alapvetően máshogy is állnak a halálhoz. Szerintük csak a test megy el a lélek örökké az élőkkel marad.
Lehet, hogy ez a gondolkodásmód nem is rossz, csak más, ilyen felfogással teljesen másképp lehet átélni a szerettek elvesztését. Nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy a mexikóiak többsége majdnem mindig vidám, mert máshogy fogják fel az életet.
Sandrával mi is felállítottuk a saját kis ofrendánkat. Ez egy kis oltár, melyen meghatározott elemek vannak. Ez is egy jelkép, pontosan jelképek halmaza.
Az ősi elemek jelennek meg az oltáron. A pohár víz, azért kell, hogy amikor az elhunytak lelkei meglátogatnak, akkor a hosszú út után olthassák szomjukat. A só az anyaföldet jelenti, ahonnan jöttünk és ahová megyünk. Gyertyák a tüzet jelentik és a szelet papírdarabok jelképezik. Az oltárra cempasúchitl-et is tesznek, ami az itthoni krizantémhez hasonló, de narancssárga színű. Eredetileg ezt a virágot a bejárati ajtótól az oltárig tették, hogy a visszatérő lélek odataláljon. Ezeken kívül az elhunytak fényképét is oda kell tenni, a kedvenc ételeikkel és italaikkal együtt. Ilyenkor a pan de muerto (halottak kenyere) is oda kerül, ami a tésztáját illetően kuglófhoz hasonlító péksütemény. Így teljes a kép. Még több fotót lehet találni a Mexikó mappában, ahová feltöltöttem az idei ofrendánkat, illetve 6 évvel ezelőtti bejegyzéseket erről a napról a Történések menüpontban!
|
Üdvözlet mindenkinek!
Régen nem írtam már erre az oldalra. Az ok egyszerű, nem sokszor tudunk menni Mexikóba, vagy más helyre. Az oldal elsősorban Mexikó miatt jött létre. Amióta 2005-ben először voltam ott rögtön megfogott a sokszínűsége minden értelemben. A gyönyörű tájak a sivatagtól a hegyeken át egészen az Óceán partokig, lenyűgöző természeti szépségek, amihez az ottani emberek végtelen vendégszeretete társul.
Manapság Magyarországra majdnem kivétel nélkül csak olyan hírek jutnak el, hogy ennyi embert öltek meg, vagy annyi ember tűnt el a különböző drogháborúkban. Mexikó 20-szor nagyobb, mint Magyarország és több, mint 112 millióan lakják. Ebből adódóan ezek a szörnyű tettek és leszámolások egyes régiókra, leginkább az északi részre korlátozódnak. Emellett számtalan olyan táj van, ahol nem érződik az erőszak, és amiket érdemes megismerni, látni, érezni. Éppen ezért határoztam el, hogy a következő mexikói utazásunkig a honlapot arra fogom használni, hogy Mexikó csodálatos arcát bemutassam, néhol személyes élményekkel kiegészítve.
Remélem sokaknak tetszeni fog, és érdeklődéssel olvassák majd erről a fantasztikus országról készült írásokat!
Üdv,
Attila
|
Képek a galériában!
Elérkezett annak a napja, hogy összeszedve gondolataimat meséljek egy kicsit madridi látogatásomról.
Kezdődött azzal, hogy egy szerdai délután elég unalmas és monoton repülőútra számítottam Budapest és Madrid között. Nem így lett szerencsére. Összefutottam egy régi spanyolos csoporttársnőmmel a transzfer buszon. A történet azért vicces, mert kb. 3-4 hete a metrón is találkoztunk, viszont Ő nem ismert meg. Hosszasan nézegettem, ami azért volt kínos, mert egy férfival volt, aki történetesen a férje. :) Tehát, vissza a jelenbe, végigbeszéltük az utat, szó esett mindenféléről. Sandra már várt rám a reptéren a hotel kisbuszával és mivel nem akartuk, hogy Judit egyedül legyen aznap este ezért elhívtuk őt is vacsorázni. A véletlennek köszönhetően (vagy éppen tudatalatti szándákosságnak), egy mexikói étterembe mentünk. Miután Judit késő este elhajtott a taxival saját szállása felé, Sandrával felmentünk a szobájába. Éppen lepihenni készültünk, mikor csörgött a telefon. Bernardo barátunk volt, hogy éppen most értek haza a munkából (este 11 óra volt) és menjünk fel hozzájuk egy italra. A kérésnek eleget téve még egy óráig beszélgettünk.
Másnap annyira éreztem, hogy szabadságon vagyok. Olyan szép volt minden. Együtt lementünk reggelizni, ahol bőségesen megrakott büféasztal terült el. Sandra a kollégáival elmentek dolgozni, én meg kiélveztem minden egyes percét a reggelinek. Nem siettem, ahogy ott még a nap sem siet felkelni. Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy a nap egészen 8 óráig lustálkodik és a 10 órás napfény olyan, mintha Magyarországon reggel 7 óra lenne. Hiába már 3 éve, hogy nem élünk ott. Komótosan összekészülődtem a szobában, majd útnak indultam Madrid belvárosa felé. Nem mondhatom, hogy nagyon fekészült lettem volna. Se egy útikönyv, sem egy térkép nem volt nálam. Azt mondták azt tudok szerezni a metróállomáson. Mert itt az is van. Hiszen Sandra nem pontosan Madridban dolgozik, hanem annak egyik külvárosában Alcobendasban. Ez olyan, mintha Budaörs, vagy Érd metróval lenne összekötve a városközponttal. Hamár a közlekedésről beszélek ejtek néhány szót a metróhálózatról. 12 metróvonal van Madridban, amit folyamatosan bővítenek, mert a felfogás az, ha több a metróállomás, akkor több ember utazik rajta, tehát több a bevétel. 2 zónára van osztva A és B1. Alcobendas már a B1 zónában van ezért oda a metrójegy 1 Euro (igen ennyibe kerül ott a sima vonaljegy) 2 euroba kerül. Viszont, ha egy 10-es gyűjtőjegyet vásárolsz, az 15 euroba kerül. Ezzel az egyszeri használással kb. 1 órát utaztam és 2 átszállással a Puerta del Sol-nál voltam, ami Madrid központját jelenti. Azt utgye mondanom sem kell, hogy mindenhol automata kapuk vannak. A jegyeket is automaták adják, ahol lehet kártyával, papírpénzzel és pénzérmével is fizetni. A metrotérképen külön jelölik azokat az állomásokat, ahol kerekesszékes utasok is fel tudnak szállni (majdnem mindegyik olyan), akiket lift szállít a felszínre. A metro egy nagy légkondicionált hernyó, sehol egy graffiti, rongálás, semmi, persze mert be van kamerázva az egész. Ugyan felszíni közlekedéssel itt nem utaztam, de látszólag a buszok egyike sem volt idősebb 5 évnél, amelyik nem volt földgáz üzemű azt biodízel hajtotta. Többet nem is beszélek róla, a BKV kb. 15 évvel van elmaradva ettől.
Ahogy kiléptem a hotelből magamba szívtam a levegőt, ami annyira más volt. A zebrához elég volt csak közelítenem és legyen buszos, Fordos, vagy éppen Porche-s, BMW-s, mindenki megállt. Ha rámosolyogsz valakire az utcán, mert jó kedved a legtöbbje visszamosolyog és mosolyt lehet látni az eladónők arcán, annyira, hogy támad kedved vásárolni is valamit. A Főtérre érvén elkezdtem keresni a piros ruhás embereket. Sandra tanácsára ők ingyenes gyalogos városnézést ajánlanak. Ez egy Európa több városában létező cég, ahol fiatalok az idegenvezetők és egy 3-4 órás túra keretében megmutatják a főbb nevezetességeket és gyakorlatilag mindenre van válaszuk a várossal kapcsolatban. Nagyon hasznosan telt el ez az idő, sokat tanultam Madridról és Spanyolországról is. A végén némi borravalót azért illik adni!:) Utána elég fáradtan tértem vissza a hotelbe. A nap "viszonttagságait" a tetőn lévő medencében pihentük ki Sandrával.
Pénteken ugyanolyan energiával ébredtem fel, mint azelőtt. Reggeli Sandrával és kollégáival, majd természetesen maradtam egy picit kiélvezni a pihenésemet. Sandra előbb végzett, addig sétálgattam egy kicsit a központban, majd leültem enni a Főtéren. Ez tipikusan az egyszer az életben pillanatok közé tartozik. Ettem egy igazi Paellát, ami fenséges volt. A kiszolgálás csapnivaló, nekem jutott a tér legrosszabb felszolgálója, akit jobban érdekelt az újabb vendégfogás, mint a meglévőkkel való törődés. Bánatomat egy bárban vigasztaltam egy igazi pohár Sangriával. Eddig nem volt fogalmam, hogy ennyi alapanyagból áll. Brandy és Cointreau is van benne. Fenséges volt az íze! Közben Sandra is megérkezett és csatlakozott hozzám egy Sangriával. Este bevásároltunk az Al Campoban (itthon Auchannak hívják), hiszen kellett az élelem az éjszakai utazáshoz. Némi metrózás és várakozás után éjjel fél 1-kor elindultunk busszal San Sebastián felé. Sandra egész jól aludt az úton én inkább azt figyeltem, hogyan kanyarog az autópálya. Reggel 7 előtt megérkeztünk abba a városba, ahol nem is olyan rég másfél évett töltöttünk összsen. Ilyen korán, egy ilyen városban persze rajtunk kívül nemigazán voltak az utcán, még sötét is volt. Elhatároztuk, hogy a tengerparton fogunk reggelizni. Egy picit hűvös volt, de amint ébredezett a nap egyre melegebb lett. Sétálgattunk az utcákon, a város szinte semmit nem változott. Az utcák ugyanolyanok, az emberek is. Útközben felhívtuk Karolt, akivel az évek során még tartjuk a kapcsolatot. Persze tudta az érkezésünket, hiszen felajánlotta, hogy nála alhatunk. Amikor utoljára láttuk a fiát, Eriket, akkor még 1 éves sem volt, most meg már majdnem 4. Örömteli volt a találkozás. Már reggel nagyon sokat beszélgettünk. Sandra egy picit ledőlt, míg mindenki elkészült. Nagyon aranyos ez a szőke kisfiú és látszik, hogy Karol mennyire szereti. Dél körül már el is tudtunk indulni a városba. Nagyon jó idő volt így rögtön a tengerpartra mentünk. Rettentő sok ember volt. Volt olyan, aki bemerészkedett a vízbe is, sokan gyerekek is. Még Erik is a vízbe szaladgált és homokozott. Sandra is megpróbálta, a fényképeken talán látszik is a fájdalom az arcán. :) Még ebéd előtt bekaptunk néhány pintxot két különböző bárban. Azután jöhetett a fő attrakció, Horacio étterme. Ő 3 évvel ezelőtt a főnököm volt, azóta otthagyta a helyet ahol voltunk és saját éttermet csinált. Jó belső dizájn, könnyű és változatos étlap és borlap, jó árak. 2-3 órát eltöltöttünk ott. Többször elhangzott az a nap folyamán, hogy a spanyoloknak mennyire nincsen pénzük. Mikor estefelé Karolék hazamentek, Sandrával még maradtunk egy kicsit a városban átérezni a hely szellemét. Szombat este volt, a bárok tömve, az utcákat is ellepték a levegőzni vágyók. Mikor este rákérdeztem erre, hogyan lehet, hogy ha az embereknek nincsen pénzük, akkor mégis miért vannak tele a bárok, akkor a válasz az volt, hogy hát szombat este van és akkor szórakozni kell menni! Mennyire más a mentalitás!
Vasárnap Erik hathatós közreműködésével elkészült a reggeli, majd a közeli parkba mentünk. Az idő közel sem volt olyan barátságos, mint szombaton. Fújt a szél és néha csöpögött is az eső, de így is szépek voltak az udvarló pávák látványa. Mondanom sem kell, hogy ezután ismét az ebéd előtti szeánsz következett. Igen, egy bár és egy pintxo némi borral fűszerezve. Ez a fajta kombináció, sajnos majdnem teljesen hiányzik az itthoni kultúrából, pedig szerintem lenne rá kereslet. Megérkeztek Karol szülei is, akiket örömmel üdvözöltünk. Itt volt az idő valami igazán különleges elfogyasztására. Irány a közeli étterem! Callos y Morros, ez volt a kulcsszó. A Callos a sertéscsülök, zsírosabb részeiből készített szaftos étel, a morros pedig gyakorlatilag sertésorrból kiszedett húsos részek, valamilyen mártásban tálalva. Ez már egy kicsit érdekes ízű volt, de lehet, hogy csak a tudat miatt, hogy most éppen orrot eszünk. A rendelésnél kicsit túlőttünk a célon. Kiadós előételek után óriás bagettek következtek, aminek a felét elcsomagoltuk a visszaútra. Teli hassal próbáltuk ledolgozni az ebédet és így mentünk ki a buszállomásra is. Búcsút vettünk mindenkitől, remélve, hogy hamarosan valamelyik országban találkozunk. A visszaút talán gyorsabb volt, vagy legalábbis gyorsabban telt. Este 11-re megint a hotelben voltunk.
Az utolsó napomat sem szerettem volna elpazarolni, így a szokásosan elköltött reggeli után ismét bementem a városba a szokott útvonalamon. Ezúttal a királyi palota volt a cél. Illetve csak lett volna, ha nem zárják be állami ceremónia miatt. Legalább a honlapra felrakhatták volna! Így kiélveztem a napsütést, a jó levegőt, az embereket. Vásároltam néhány ajándékot és visszatértem pihenni a szállodába. A reptérre Sandrával mentem ki a hotel kisbuszával. Annyira hamar eltelt az a néhány nap, mégis rettentően tömény volt. Miután beálltam a sorba a becsekkoláshoz, néhány magyar szó visszatérített a rendes kerékvágásba, hogy ismét megyek haza. Éjjel egykor már az igazak álmát aludtam, amiben benne volt Sandra, Madrid, San Sebastián és minden jó, ami velünk történt Spanyolországban.
|
Tegnap érkeztem meg Madridból, ahol Sandrát látogattam meg. Fantasztikus 6 napot töltöttünk el amiben volt sok utazás, gasztronómia és csodálatos élmények. Már írom a beszámolót, igaz, ez nem Mexikó, de egy felejthetetlen utazás. :)
|
Ebben a hideg időben feltettem néhány mexikói képet egy kis gyógyvizes fürdőzésről. Ne irigykedjetek, nem volt olyan meleg!:) |
Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek!
Sandra, Attila |
Sziasztok!
Feltöltöttem néhány képet a tengerparti kiruccanásunkról Los Cabosba. Megtalálhatóak a jobb oldalon a Mexikó 2010 mappában.
Attila |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés