Otthon voltunk

Nagyon készültünk már meglátogatni a családot. Sok ajándékot vásároltunk, hogy mindenkit meglepjünk. Az utolsó hónapban mindennap mondogattunk, hogy már csak ennyi és ennyi van hátra és már Magyarországon leszünk. Még december 12-én volt egy utolsó úszásom a munkahelyen, mert csak ketten voltunk Carmennel és persze ilyenkor jönnek a legtöbben. Aztán 13-én már szabadnapos voltam, még bementem az novemberi pénzemért a Vaca-ba és elköszöntem mindenkitol. Karol egy kis ajándékot is hozott nekem. Egy kötényt, amin egy nagy tehén van.

Másnap reggel már készen álltunk, hogy elinduljunk. Egy közeli bárban megreggeliztünk, majd taxival a buszállomásra hajtattunk. Egy pár órával késobb, már a Bilbao-i reptér büféjében ettünk egy szendvicset. Frankfurtban volt egy átszállásunk, a hazafelé tartó gépen, a magyar napilapoknak köszönhetoen tájékozóttam az otthoni helyzetrol. A szendvicshez Sandrával pezsgot kértünk megünnepelvén, hogy három hétig otthon leszünk. A kijutás simán ment a reptérrol, anyuék meg már vártak. Nagyon örültünk egymásnak.

Elég késon értünk haza, nekem meg már másnap meg kellett írnom a spanyol írásbeli nyelvvizsgámat, úgyhogy nem igazán pakoltunk ki semmit a borondbol, hanem lefeküdtünk aludni.

Másnap beugrottam az EDS-be, mert Pedro volt olyan kedves és kölcsönadta a szótárait a nyelvvizsga erejéig. Megírtam a vizsgát utána volt egy összejövetelem a cimborákkal. Legfoképpen azért, mert Szasza december 18-án Ausztria felé vette az írányt és tudtuk, hogy sokáig nem fogunk találkozni.

Szombaton megejtettük Apuval a favásárlást. Olyan volt, mint régebben. A szokásos helyre mentünk, a szonyegáruház mellé. Sokáig válogattunk, mire találtunk egy szép, formás, éppen sarokbavaló fát. Persze most is mint mindig a fával futottunk át a Soroksári úton keresztbe és nyitott csomagtatóval, illetve csutkára tekert futéssel mentünk haza. J

Vasárnap Apa, Sandra meg én, elmentünk a Vörösmarty térre. Mindig is szerettem a hangulatát ennek a karácsonyi vásárnak. Jól éreztük magunkat, forraltboroztunk, meg kürtöskalácsot ettünk.  

Hétfon reggel korán kellett kelni, mert metnem szóbelizni. Sandra elkísért. Mikor benyújtottam a kérelmet, hogy minél elobb vizsgázhassam ,mert januárbn nem vagyok otthon akkor nem gondoltam volna, hogy a szóbeli vizsgán betesznek az elso idopont elso emberének. Mikor megérkeztünk, akkor láttam, hogy Kéri Tanár Úr már ott van és pár perccel késobb megláttam, hogy a másik tanár nem más, mint Szíjj Tanárno, aki egy évig tanított spanyolul. Akkor már nem volt semmi félnivalóm. Magabiztosan mentem be, boros témát kaptam, jól elbeszélgettünk mindenrol. Sokat kérdezgettek arról, hogy milyen Spanyolországban.  Ezután a vizsga után már szabad voltam. Több mint két hét gyakorlatilag csak minden másnak, mint a munka vagy a tanulás.

A következo napok a karácsonyra való készülodés jegyében teltek el. Egy két apróság beszerzése, a menü kitalálása. Az egyik nap Sandra elhívott egy kis lazításra. Thai masszázsra mentünk, életünkben eloször. Nagyon nyugtató volt az egész, bár az igazat megvallva soha nem voltam még így kicsavarva legfoképpen nem egy 40 kg-os thai no által! J

Már péntektol elkezdtem fozni, hogy ne kelljen egyszerre sokat. A tiramisut készítettem el. Sandra megtanulta anyutól a szaloncukorkötözés technikáját, így tudott segíteni a fa díszítésében.  

Szombaton jött a halászlé, illetve hogy ne mardjon minden egyszerre, szépen befaragtam a fát és közösen fel is díszítettük. 

Vasárnapra már csak a Kijevi csirkemell maradt áfonyamártással és burgonyapürével. Késo délután online Boldog Karácsonyt kívántunk Sandra szüleinek webkamerán keresztül. Szép komotosan ettünk utána már verge jöhetett az ajándékozás. Nagyon szépeket adtunk illetve kaptunk. Másnap reggel indultunk Zircre. Mindenki nagy örömmel fogadott minket, Sandrát már nem látták másfél éve. Tovább maradtunk Zircen egy nappal, igaz hó az nem volt, de attól függetlenül jòl éreztük magunkat. Szerdán érkeztünk vissza Budapestre. A Szilveszterig lévo néhány napban, barátokkal találkoztunk, elmentünk elég sok helyre, megnéztük a Van Gogh kiállítást a Mucsarnokban. A Szilveszteren hezitáltunk, hogy hova menjünk, mert két helyre is volt meghívásunk. Végül a Purci féle hepaj mellett döntöttünk. Máté nyaralójába mentünk, ami Kisnánán van, Gyöngyöstol néhány kilométerre. Az est fénypontja az Egerszalóki termálfürdozés volt. -5 fokban a szabad ég alatt a 39 fokos termálvízben idoztünk. Csak kijönni volt egy kicsit kellemetlen.  

Ezután egy jót vacsoráztunk, majd buliztunk egészen éjfélig. Szokásos koccintás, megnéztük a szomszédok tuzijátékait és felhívtuk Virginiát és Rafaelt, hogy Boldog Új Évet kívánjunk nekik, igaz akkor Mexikóban még csak délután volt. Január 2.-a volt az utolsó teljes nap, amit otthon töltöttünk. Még beszereztünk egy-két apróságot, majd hazamentünk. Megtartottuk Sandra eloszülinapját, kapott két magyar filmet: Kontroll és Magyar Vándor. Bepakoltuk a böröndjeinket és viszonylag korán elmentünk aludni, mert másnap a gép korán indult.

Anyu nem érezte magát jól így sajnos nem tudott elkísérni minket a reptérre, ezért tole otthon búcsúztunk el. Azt hittem, hogy reggel 6-kor nincsenek sokan a reptéren. Tévedtem, olyan tömeg volt, hogy az hihetetlen. Palikék is ekkor mentek a Dakarra.

Elköszöntük aputól és a Pifitol, majd átléptük a piros vonalat a reptéren, amit az utóbbi 5 évben elég sokszor megtettem (és még hányszor fogomJ), azelott viszont soha. Csak egy ellenorzo kapu volt nyitva így a sor baromi hosszú volt. Azt hittük, hogy nem fogjuk elérni a gépet, de végül kinyitottak egy másikat is, hogy menjen a sor. Már a földi személyzet jött velünk szembe és kérdezte, hogy Frankfurtba megyünk-e, mert akkor siessünk. Már nem is volt hely Sandra mellett, így gondoltam, hogy ha alkalom adódik, akkor megkérem valamelyik mellettem ülot, hogy ha nem bánná, cseréljen helyet Sandrával. Amilyen udvariasan csak lehet, megkérdeztem a mellettem ulo srácot, hogy nem bánná-e, ha helyet cserélne a barátnommel. Hogy pont egy tirpákot kellett kifognom! Közölte velem, hogy ha már idáig eljött, akkor o már nem megy vissza és különben is azt az egy órát kibírjuk egymás nélkül, mindezt olyan hangnemben

Persze, én megértem, hogy kora reggel van és tömeg volt a reptéren, de az ilyen kis köcsög miért nem maradt az anyja méhében, vagy miért nem megy gyalog!? Nem tudom, de akkor és ott olyan érzésem volt, hogy ha egy nem magyart kérdeztem volna meg, akkor probléma nélkül átült volna. No, mindegy egy kis ido mulva, már Frankfurtban voltunk, onnan, meg irány Bilbao. A buszon San Sebastián felé arra gondoltam, hogy milyen jó is volt ez a három hét otthon! Maradtam volna még, de egyszer minden jónak vége van. Ahogy megérkeztünk folytattunk mindent ott, ahol December 14-én abbahagytuk. Másnap már mentem dolgozni a Vacaba…