[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
Bátyám látogatásáról tettem fel néhány képet!:)
|
Feltettem a Cancúni képeket, lehet szemezgetni!:D
|
| McPino avagy Mexikóban hogyan zajlik a karàcsonyfavásárlàs
Kezdjük ott,hogy karàcsonyfànak való fenyõt teljesen abnormàlisnak tartom,hogy az ember 25 fok melegben vásárolja. Hol van az mikor apuval elmentünk jól beöltözve a mínuszokban és nyitott csomagtartóval, feltekert fütèssel mentünk haza?
A fenyõfaárusok az utcàn a parkoló autók helyère települnek. Jön az ember kocsival lelassít ès rábök egy neki tetszõ fára ès megkèrdi mennyi. Persze itt csak tökéletes kanadai,vagy helyi fákat àrulnak. A tökéletes formàt egy nagyméretû sövènyvàgó ollóval èrik el,ami alapfelszereltsèg az àrusoknak. Ha úgy dönt az illetõ,hogy megveszi a fàt,akkor a fenyõket szèthúzva nyílik is a parkolóhely. Tetôcsomagtartó vagy utànfutó itt nem divat. A kocsi tetejèt vègigrakjàk újságpapírral, majd mindenféle összekötès nélkül ràteszik a tetõre talppal elõre. Merthogy a talp az alapfelszereltsèg, egy keresztalakban a fa aljàra szegelt lécek formàjàban,amit majd a fàval együtt kidobnak. A fa fent a kocsi tetejèn, egy erõs zsineggel a B oszlophoz kötik és kész,mehet is!:) |
| A Cancúni kèpeket,amint lesz idõm,feltöltöm,addig is itt egy bejegyzès! |
A mexikói póz
Egy kicsit a helyi buszon (pesero) való utazásról írnék néhány sort, mivel heti 6 napban utazom rajta, így elég jól megismertem. Minden reggel kiállok ugyanarra a helyre, Felipe nagybácsi boltja elé. Amikor jön a metro felé tartó pesero, akkor leintem, hogy álljon meg. Alapvetően nincsenek buszmegállók, ott szállsz fel és le, ahol szeretnél illetve ahol a buszsofőr jónak tartja. Ki is van írva a leszállásjelző mellé, amit egyébként csengőnek hívnak, mert ha megnyomod, akkor az éppen házilag beeszkábált csengő szólal meg, hogy a csengő nem fék és ne nyomkodd meg többször. :D Szóval leintem a peserot, kicsit már nem állítok meg, mert annyira keskenyek az ülések közötti távolságok, hogy én nem férek el, igaz Mexikóban én már átlag felettinek számítok. A metroig 5 pesót fizetek, ami kb. 85 Ft. A tarifát áprilisban emelték, a kis peserokon az első 5 km 3.5 (60 Ft), utána 4.5 (77 Ft). A nagyobb peserokon az alap tarifa 5 peso az első 5 km-en, utána 6 peso. A metro egységesen 3 pesoba (52 Ft) kerül a Metrobus a legdrágább 6 peso. Felszállok a megállított járműre, ami a sofőr sietségétől függően vagy teljesen megáll, vagy lassan gurulva elhalad, ilyenkor az ajtó mellé felszeretl kapaszkodót kell megragadni és felugrani a peserora, ami egyébkén még zuhogó esőben is nyitott első ajtóval közlekedik. Kifizetem a tarifát a sofőrnek, és leülök persze, ha van hely. Kora reggel mikor megyek általában még van szabad hely. Leülök és felveszem a mexikói pózt. Karba fonom a kezemet és összehúzom magam a nyitott ajtón bejövő hűvös szellő miatt. Szinte mindenki így utazik a peseron. Lejjebb érve, mindig nagy a forgalom. Ami annak köszönhető, hogy kb. 10 évvel ezelőtt a kerület sok építési engedélyt adott ki társasházak építésére. Házak helyett 8-10 lakásos épületeket húztak fel, lakásonként 2-3 parkolóhellyel. Megtízszereződött az autók száma az elmúlt években, viszont csak 2 úton lehet lejutni a hegyről, egy-egy sávban, tehát hatalmas a reggeli forgalom. Ami forgalom nélkül 10 perbe tellik, az dugóban majdnem 1 óra. Ilyenkor sok ember leszáll a peseroról és elkezd lefelé gyalogolni, amíg el nem ér egy másik peserot és arra felszáll. Én nem szoktam ennyire sietni, no meg nem is akarnék duplán tarifát fizetni, inkább szundítani szoktam ilyenkor. Előfordul, hogy annyira megtellik a pesero, hogy az emberek az ajtón lógva utaznak. Ez a sofőrt egy cseppet sem tartja vissza attól, hogy ugyanúgy szágudozzon, amint felszabadul a forgalom, mintha csukott ajtókkal közlekedne.
Amíg csak látogatóban jöttem Mexikóba, egy nagy élményként éltem meg a peserózást, de amióta mindennapossá vált, már nagyon szeretném, hogy ha lenne saját autónk!:)
|
Pénteken volt az 5. házassági évfordulónk. Hihetetlen gyorsan elment ez az öt év, nagyon sok dolog történt velünk. Ha belegondolok, hogy 5 évvel ezelőtt még Spanyolországban éltünk, most meg Mexikóban vagyunk, közben 4 évet voltunk Magyarországon is.
Pénteken annyira nem ünnepeltünk, mert szombaton még dolgoznom kellett, de azért egy koccintásra leültünk és hozzá csipegettünk néhány dolgot. Közös ajándékképen megleptem egy nagy csümölcskosárral. Szombatra foglalásunk volt az Italiannis, olasz étterembe. Mindig is szerettem volna kipróbálni, már sokat hallottam róla. Alapvetően meg voltunk elégedve az étteremmel, de azért volt 2 nagyobb hiba. A nagyon kedves és készséges felszolgáló, már az elején nem tudott Proseccoval szolgálni, mert elfogyott, illetve az egész étteremben nem volt egy üveg fehérbor sem! Itt egy olyan étteremláncról beszélünk, ami jelenleg 3 országban van jelen, és csak Mexikóvárosban 24 étterme van. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, az ételek is nagyon finomak voltak. Gyönyörűen és emlékezetes telt ez az este, remélhetőleg a júniusi évfordulón hasonló élményekben lesz részünk.
|
A hétvégén Querétaróban voltunk, néhány képet töltöttem fel a képgalériába.
Üdv,
Attila
|
Szerdán volt Mexikó-Jamaica focimérkőzés. Mivel az Adidas a főtámogatója a nemzeti válogatottnak, lehetett nyerni jegyeket és persze, hogy az én okos feleségem nyert is. :D
Sajnos én nem tudtam elmenni, de az apjával ketten elmentek. A 110000 fő befogadására képes Azteca stadionban játszották le a barátságos mérkőzést. Kb. félig volt csak a stadion, de ez is már több ember, amit el lehet képzelni, mondjuk a Fradi pályán. Jó hangulatú volt a meccs, Sandráék jót szórakoztak a bekiabálásokon, igaz a vége 0-0 lett.
Az üzlet alakul, hamarosan nyitunk. :)
|
Szombat este jöttem haza, az átalakítási munkálatokat mentem megnézni. Viverosnál egy régi pesero (kisbusz) állt. Mikor felszálltam eszembe jutott, hogy a peserozásnak van egy finom romantikája. Mikor elindultunk körbenéztem. Kicsi, megkopott padok, egy villany égett az egész utastérben, mondhatnám, hogy romantikus volt a hangulat. Hangos csattanással és kerregéssel a sofőr betette a gépet egyesbe, a V8-as motor felhörgött, szerintem túl volt már pár százezer km-en. Lassan elkezdtünk döcögni. Az úthibákon éreztem, ahogy egy egy huppanónál a kipufogó a lábam alatt odaver a kasztni aljának. A pilóta bekapcsolta a hifi berendezést, ami sokszor többet ér, mint az egész busz. Jó kis ritmusos zenét nyomott, bár ez nem tükrözte a sebességünket. Lassan mentünk, nagyon lassan. A bódé rázkódása egyre jobban nyitotta ki a hátsó ajtót, ide csak éppen akkora nyitószerkezetet szerelnek fel, ami ki tudja lökni az ajtót. Ez is lehetett már jópár éves és megadta magát a fizikai behatásnak. Insurgentesnél már teljesen nyitva volt. így éreztem a peseron átsuhanó hűvös levegőt. Az emelkedőn már nagyon ki kell húzatni a gépet, hogy 3-asba lehessen kapcsolni, anélkül, hogy leállna a motor. Ezek a dolgok hozzátartoznak a peserozáshoz, mint pl. pénteken, mikor csak úgy fértem fel, hogy fél kézzel kapaszkodtam a nyitott ajtóba és az alsó lépcsőn álltam. Még mögém azért egy srác felkapaszkodott, ő már valóban a buszon kívül utazott. Ezeknek a pillanatoknak hamarosan vége lesz. Egyre több buszt cserélnek le újabbra, modernebbre. Ezek erősebbek, több utast szállítanak, de az ajtót ugyanúgy nyitvahagyják, mint a régiek.
|
Ma van a Három Királyok napja. Mexikóban sokáig nem ajándékoztak a gyerekeknek karácsonyra semmit, hanem január 6-án Gáspár, Menyhért, Boldizsár hozzák el az ajándékokat, ahogy Jézusnak vitték, mikor megszületett. Persze ez mára már teljesen megváltozott, hiszen Santa Claus már a világ minden tájára szállít ajándékokat. Teljes őrület van a városban, pénteken elkészítették a világ legnagyobb kalácsát, amihez 9 tonna lisztet, 3 tonna vajat és 43000 db tojást használtak fel. 200000 ember fél óra alatt falta fel a kalácsot. Az emberek halomra veszik az ajándékokat, kiárusítások vannak mindenfelé. Juan Carlos barátunk meghívott minket egy hatalmas kalács felvágására. A kalácsban több kis Jézusfigurát rejtenek el. Mindenki magának vágja a szeletét, onnan ahonnan akarja, nem kell sorrendbenvágni a szeleteket. Akik Jézusfigurát találnak, azok a hagyomány szerint február 2-án, a Gyertyaszentelés napján megvendégelik a jelen lévőket tamalesre, ami egy kukoricahéjban gőzölt, kukoricadarával és a változattól függően egyéb dolgokkal megtöltött étel, és atolera, ami vízből és ízesített kukoricakeményítőből készül. Sandra talált egy figurát én szerencsés voltam, de így is többedmagunkkal kell majd állni a vendéglátás költségeit.
|
Az elmúlt év utolsó pillanatait tettem fel a képgalériába.
|
Karácsonyi pillanatokat töltöttem fel a képgalériába.
Üdv,
Attila
|
A képgalériába töltöttem fel néhány képet a karácsonyi dekorációról.
Ezekkel a pillanatokkal Kívánunk Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet!:D
Sandra, Attila
|
Új képeket töltöttem fel a legutóbbi kirándulásunkról a képgalériába!
Jó nézegetést!
Attila
|
Ma hajnalban Sandrával arra ébredtünk, hogy mozog alattunk az ágy. Furcsa volt, mert este nem is ittunk tequilát. :) Hajnali 3:15 körül kisebb földrengés volt, azt éreztük. A hírek szerint az epicentruma Altamirano városától 26 km-re délkeletre volt Guerrero államban. Ez kb. 400 km-re van Mexikóvárostól. 6,1-es erősségű volt és kb. 30 mp-ig tartott. Zörögtek a poharak és rezegtek az ablakok. Még soha nem éreztem ilyet, olyan volt mintha valaki ringatná az ágyat. Utána volt egy 4,1-es utórengés, de amit már nem éreztünk. Személyi sérülés nem történt és anyagi kár sem keletkezett.
|
November 4-én összehívtuk a szűk családot, egyrészt anyósomra emlékezve egy kicsit, másrészt sok családtaggal még nem volt alkalmunk találkozni, mióta itt vagyunk. A sikeres összejövetel hozzávalói:
60 fő
2,5 kg marhalábszár
2 kg marhaszegy csont nélkül
2 kg csirke felsőcomb csont nélkül
2 kg csirkemell
5 kg vöröshagyma
2 csomag fűszerpaprika, pirosarany
2 kg száraz tészta
90 db sajtos és füstöltkolbászos pogácsa
60 db almás fahéjas és nutellás croissant
1 üveg tequila
7,5 l sör
12 l piña colada
20 liter hibiszkusvíz
Majdnem minden teljesen elfogyott!:) Mindenki jól érezte magát és mindenkinek ízlett minden. Még a nagymamának is!
|
November 1-jén apósom barátnőjének a családjával elmentünk esti lámpáseregetést nézni. Ez a tevékenység Magyarországon tiltott tűzveszélyessége miatt. A verseny lényeget, hogy különöző csapatok színes papírból különböző formákat készítenek, ezeket megtöltik meleg levegővel és mielőtt elengedik az égbe meggyújtanak a közepén egy fáklyaszerűséget. Gyönyörű látvány! Magát a rendezvényt Milpa Alta-n, a városon kívül egy kisvárosban rendezték meg. Teljesen nyílt tér, sok árussal, kicsit olyan volt mint egy régi bányásznap. A lámpásokat, némelyik igen nagyra sikerült, egy a tér közepén lezárt részről engedték fel. Nagy volt a biztonsági készültség, volt olyan lámpás, ami felemelkedett a szél megfújta és rögtön az egész lángrakapott a levegőben. A tűzoltóbrigád rögtön arra a helyre sietett, ahol földet értek a maradványok. Megkóstoltuk a pulque-t is, ami agávéból erjesztett ital. Kicsit olyan íze van, mint a murcinak, de van többféle ízesítés is. Mi a simát, az ananászosat és a barackosat probáltuk ki. A dolog érdekessége, hogy Mexikóban van olyan falu, ahol akadozik a vízellátás, vagy annyira messze van másik települséktől, hogy nincsen vezetékes víz. Ezért az ott élők agávét termesztenek, ami nem ugyanaz, mint amiből a tequila készül. Reggel a gyerekeknek adnak belőle víz helyett, ilyenkor még olyan, mint a gyümölcslé, nincsen benne alkohol. Délutánra már azért elég vidám lehet tőle az ember, estére meg elég egy pohár is!:) Vagy ahogy apósom mondaná, egy sarkos ital, azaz, ha megiszod egy utcasarokig még tudsz menni. :) Már többször írtam, hogy itt máshogy ünneplik a Halottak Napját. A mexikóiak nagyon közelinek érzik, az élet szeres részének gondolják a halált. Csak a test megy el, a lélek mindig itt marad. Az autóból több helyen látni lehetett, hogy a házak előtt kint ülnek a lakók és tüzet gyújtanak. Egész éjszaka ott ülnek és őrzik a tüzet, azért,, hogy halott családtagjaik, barátaik megtalálják a házukat és meglátogassák őket.
A lámpásnézegetésből visszafelé, megálltunk Xochimilco egyik temetőjében. Sandra, Zarai és Én mentünk csak be, a többiek inkább kint maradtak. Azelőtt még soha nem voltam sötétedés után temetőben. Valahogy az ember nem érzi természetesnek, de itt nagyon is az. Nagyon sokan voltak. Mindegyik síron, kivétel nélkül virágok, virágszirmok gyönyörűen elrendezve, nagy, égő gyertyákkal. Itt is sokan kint voltak, valakik kis grillt is hoztak, amin kávét tartottak melegen, hogy valami melegítse őket az éjszaka folyamán. Zenészek is voltak, ha valaki kéri eljátszák a halottjuk kedvenc dalát. Kis lufikat vettem észre több sírhoz erősítve. Nem tudtam mi az, vagy miért van ott, ezért megkérdeztem Zarait. Ezek a gyereksírok. Ezen napon a szülök léggömböket, játékokat tesznek a sírra, amit ugyanúgy feldíszítenek, mint a felnőttekét. Nagyon nagy kultúrális élmény volt nekem ez a látogatás.
A képgalériába tettem fel képeket is!
Üdv,
Attila
|
A mindennapi élethez hozzátartozik a taxival való utazás is. Nem olyan egyszerű történet. Erről írtam néhány élményt a Mexikó, ahogy én látom részben.
Jó olvasgatást! :)
Attila
|
Tepoztlanban jártunk, képeket tettem fel a galériába.
Üdv,
Attila
|
Elmentek. Tegnap este benéztem a szobájukba, olyan üres volt az egész. Míg nem jönnek legközelebb, addig nem lesz, aki felkeljen már reggel 7-kor motoszkálni egy kicsit a földszinten, hogy megigya az első kávét és elszívja az első cigarettát, vagy fél8 után apu nem ül ide a géphez velem, hogy a legfrissebb híreket együtt olvassuk el. A narancslevet is nekem kell ezután csinálnom, amit apu oly szorgosan minden reggel elkészített. Anukám sem segít most a főzésben és a mosogatásban. :) Máris hiányoznak, de nagyon örülök, hogy ezt az 1 hónapot együtt tudtuk tölteni. Nagyon intenzív volt, sok-sok élménnyel. Sokat segítettek mindketten, mindenben. Még úton vannak hazafelé, remélem volt elég pezsgő a gépen!:)
|
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés